Kezdjük a törivel...

Tehát van nekem egy édesapám, volt neki egy skodája, így én ebbe születtem bele:
1980-as 120as volt eredetileg narancssárga fényezéssel, majd '90-ben teljes körű felújítás keretében, a forgalmiban feltüntetett piros színt kapta/lehet Maybe volt az okmányirodás a forgalmi kiállításakor?!? :) /. Igaz a felújítás szó, elég gyakori volt ez idő tájt , ugyanis az "ennek ezt bírni kell" elmélet miatt, havonta kellett hengerfejezni a kis vasfejes motort. Mindeközben az eleje ültetve lett, és egyéb módosítások plusz szigetelések stb kerültek bele. Utolsó emlékem 8 évesen van róla, de ezzel elkezdődött a mánia...majd jött egy-két hullámvölgy/sor5-ös Audik, focusok, sierrák, stb../ de valahogy mindig volt olyan hónap, hogy rajzolódott egy Skoda valamelyik füzetem sarkába...

Aztán hivatalosan is fel lettem jogosítva a közúti közlekedésre és csak egy autó nem volt foglalt állandóan a családban, nagypapám "telekrejáró" 120asa...nevezetesen a Barnaskoda. Szegény kissé el volt hanyagolva, és persze friss jogsival nem voltam én sem az a skodabarát felhasználó, ennek eredménye egy kifújó kipufogószelep, majd egy nem megszerzett zöldkártya lett. Ekkor kezdődött az agybaj...
Alap elgondolás az volt, hogy befejezte a pályafutását a kis skodry, mert nem éri meg felújítani, de szerencsére apuban feltört a nosztalgia és elkezdtük megcsinálni. Hengerfejezés, majd vezérműlánc csere, közben én igyekezdtem kipolírozni a 20év alatt elmattult-karcos fényezést, kezdett egész autó formát ölteni...
Egy komolyabb problémám akadt, hogy kezdtem nagyon unni a lendületből autózást, és az állandó küzdelmet. Főleg Pesten, akár a középkorú anyuka is úgy szívatott, a zacskós tejével/Swifti 1.0/, meg a 3 gyerekkel a hátsó ülésen, ahogy akart. Meg egyszer Almádiból Veszprém fele küzdöttem nagyot egy platós Ifával, nem szeretném részletezni, hogy hagyott ott. Ekkor kezdtem meginogni, hogy ez így mégsem járja, de hallottam én már innen onnan, ilyen favoritmotorokról, meg egyebekről...
Majd rábukkantam egy skodaklub.com nevezetű oldalra és innen nem volt megállás. Minden nap azt olvasgattam, visszamenőleg a fórumot, a bazárt, a fotóalbumokat és alig bírtam betelni a látottakkal...mindenáron akartam egy 1,3-as motort. Eleinte, ...a többi meg jött utána.
Elkezdtem fórumozni, megismertem sok embert, sok barátot, és rengeteg segítséget kaptam a hülyeségeimhez, így esett, hogy egy csütörtök este a Campona mélygarázs legendás 6os sorának a végén, bekerült egy 136os motor, jóbarátok és jópár kedves szó kíséretében :)
Rengeteg szívás árán de végül is összeállt a gépezet.Amit azóta is emlegetnek a haverok, mentünk volna strandra, indulásra készen, beindítottam, majd le is állítottam, elmentem hátra és elkezdtem belőni a gyújtást, de azok a fejek ahogy ott nekiálltam lökdösni az autót h mikor is van a szikra :D...... de amikor ment, nagyon élveztem. Nem kell eszement menetteljesítményekre gondolni, de ahhoz a megfáradt 52lóerőhöz képest az a 62 táltos paripa, egész más stílust kölcsönzött az autónak, amelynek, meg egy kölcsönadás és vizes út kombonak köszönhetően, most nem egészen egy színben pompázik, de sokak szerint még jól is áll neki.
Kapott szélesfelniket, lett módosítva a futómű, állandó karbicserélgetés volt, hátha 1-2kóbor lóerőt be lehet még fogni a ménesbe...egyszóval sosem volt és nem is lesz készen, mindig lesz mit változtatni, épp ezért sosem lehet megunni :)

Majd voltunk pár igazán remek hangulatú talin, ezekre nem térnék ki, sokan leírták már a történteket/Pusi , Maybe / és sikerült összeütni egy videót a Szegedi Nemzetközi Skodatalálkozóról, megtekinthető alant:


Részt vettünk egy Skoda Racing DAY nevezetű rendezvényen is, rég éreztem olyan jól magam mint akkor, szerintem a mozgókép többet mondd,/illetve facebook-ra írtam akkoriban egy jegyzetet a friss élményekkel, SRD/


Az autó azóta is épül-szépül, jelenleg szívtelenül ott hagytam Pécsen, hogy ezt hogy is kell érteni, majd a továbbiakban olvasható lesz, addig is itt egy szép kép, a jelenlegi állapotról: