Talán egy fokkal sikerült kevésbé szakadékká tenni a vasat, igaz mostanság Pusi is inkább RAT-irányba tereli a rapidot... Papánál az 5csatornás vashengerfej, nálunk meg úgy néz ki ez lesz a jövő :))
Számítottam rá, hogy nagyot fog mutatni, de mikor először rátettük azokra a "bevásárlókocsikerekekre" - amit ekkora peremmel inkább valami WC-gurigához tudnék hasonlítani - majdnem kicsordult a könnyem.
Az eddig is földet karcoló kötény alig 2-3 centire került az útfelülettől, mind a 4 kerék túl lógott az íven, de még azért az éppen nem zavaró kategóriába sorolnám...az a kiállás az KELL.
Lehet akkor szegény neki a keverék, ráhúztam a szivatót...a kis 1,3asnak se kellett több, a járása egyből kisimult, fordulatot vette, állandó 4hengerezés..nocsak.
Elmentem egy próbakörre a nevezés előtt. Már mentem vele több mint 400km-t, aki bújt-aki nem most már elkenem, ne a versenypályán derüljön ki, ha valami nem ok. Kihajtok az útra 1es padló..2es padló... olyan 5000ig forgattam első körben, éreztem, hogy ment volna még de előszörre elég volt ennyi is. Ami fura, hogy nagyon nyomatékos a motor. Természetesen a tengelynek köszönhetően, van benne lépcső 4000alatt nem úgy él mint felette, de azalatt is teljesen használható. Visszafele, már megnéztem meddig forog ki egészségesen, olyan 5800-6000körül viszont már elfogy, nincs értelme tovább forgatni. Hát itt jött be az eddigi nyomatékosság hátulütője...30as venturi egy fekvő karbiban, meg a méteres szivócsonk. De mindenesetre tetszett a dolog, a hangja is kinyílt és ordítva tolta 6000ig az ütött kopott kasztnit. Ráadásul se gőzfelhő se olajfelhő nem keletkezett, és még a hajtókarok is blokkon belül maradtak...minden adott volt a nevezéshez.
Gépátvétel, sisakszerzés és már zúztunk is fel a pályára, Pusival a jobb1-ben. Első körben a Papa által előrejelzett jelenség "én odaadom a kerekeket, de azt ne várd, hogy a 20éves bakelit tapadni is fog" kissé visszafogottá kényszerítette a tempót, de amint bemelegedtek az öreg gumik, már úgy fogták az utat, mint Tátrásnál a villamoson a kapaszkodót szokás :))
Nagyon kellemes volt az a pár kör, hamar rá lehetett érezni a legutóbbi alkalomhoz képest, igencsak tempóssá alakított pálya ritmusára.


Közben befutottak Papáék is. Gyorsan meg is kértem, hogy cseréljünk főfúvókát mert akkor lehet szivató nélkül is viszonylag normálisan fog üzemelni a gépezet. Ebből az lett, hogy amíg Papa cserélte a fúvókát én jókat beszélgettem, de már úgyis lógok neki egy garnitúra motorsporttal...
Eredmény: szivató nélkül, is állandó 4henger, jobb gázreakció..kezdett motorként viselkedni a motor. Pár tesztkörre még volt idő, de aztán már kezdődött is az első futam.

Felálltunk a rajtkockákra, engem indítottak elsőként, majd én is jöttem le elsőként a pályáról. Egy mért kört sem tudtam menni, ugyanis, lerúgtam a csokit a gázbowdenről.

Motorban mind a 4 henger megy, benzinünk van, olaj-víz nem fogyott..optimálisnak volt mondható a helyzet.
Eljött a második futam ideje, itt már műszaki hiba nélkül végig tudtam menni mind a 3 kört. Az autó inkább orrtolósan viselkedett, hátul a dunlopok provokálásra is csak nagyon ritkán dobták el maguktól az utat, így ha látványosan nem is, de viszonylag tempósan tudtam autózni.

Nagyon a részletekre itt nem térek ki, szerintem egy video többet mondd :)
Nap vége felé, még megejtettünk pár gyorsulást, aztán ismételten kerékcsere és eredményhirdetés. Meglepetésemre sikerült bezsebelni egy kategória 3.helyet és még jó pár váll veregetést és dicséretet ami igencsak jól esett, tekintve, hogy azért dolgoztunk eleget mire ide eljutott a gépezet. Ráadásul kupát is kaptam...
Így az írás befejeztével még egy össze-vissza vágott, "nyugdíjas zenés"/Papa/, videóval mintegy megkoronáznám ezt a remek hangulatban telt Skoda - Lada Párbajt, remélem lesz még sok ilyen!